A XX. század második felétől a röntgendiffrakció az ásványtani vizsgálatok alapvető módszerévé vált. A röntgensugárzás, vagy X-sugarak, 1895. évi felfedezésétől kevesebb, mint három évtizeden belül már sikerült előbb egykristályokon, és hamarosan pormintán is megfigyelni a röntgensugarak elhajlását. Ez egyben bizonyította a röntgensugárzás addig csak feltételezett „hullámhossz” természetét, és Max von Laue feltevését, miszerint az ásványokat alkotó elemek kristályrács szerkezetbe rendeződnek. Sir William Henry Bragg, és fia William Lawrence Bragg 1915-ben lefektették az alapjait a ma is alkalmazott pordiffraktométeres eljárásnak. Nekik, és a számos úttörő fizikus, vegyész és kristálytankutató úttörőnek köszönhetően, ma már átfogó adatbázisok léteznek. Ezekben a kristályrácson elhajló röntgensugár, a diffrakció jelensége által létrejövő reflexiók alapján kereshetünk az egyes ásványokra, adott esetben ásványcsoportokra (izomorfia jelensége). Jelen pillanatban a legnagyobb ilyen adatbázis a Powder Diffraction Files (PDF) digitális adatbázisa, a maga előnyeivel és hátrányaival.
    Napjainkban a röntgen pordiffrakció rutin vizsgálati eljárássá nőtte ki magát, úgy az ásványtani alapkutatás, kőzettan, vagy ipari célú ásványtani vizsgálatok terén, akárcsak az ipari termelés egyes területein. Talán a legjellemzőbb példa a cementipari alkalmazás, ahol a gyártási folyamat részeként alkalmazott kémiai elemzést felváltotta a pordiffrakciós elemzés, de ugyanígy a gyógyszeripar is széles körben alkalmazza.
    A földtanban a pordiffrakció alkalmazása számos terülthez szükséges módszer, ahol ásványokkal, azok szerkezetével, társulásaival vagy még inkább mennyiségével kell számolni. Azonban nem csak az ásványtannal kapcsolatban álló területek látják hasznát a pordiffrakciós vizsgálatoknak, hiszen az ásványtani ismerteket és a hozzájuk szorosan kapcsolódó vizsgálati módszereket szívesen alkalmazzák a régészetben is. Az archeometriai vizsgálatok lényegében az ásványtani módszerek alkalmazását jelenti a régészeti leletek kutatásában.
    Gyakran hallani, hogy a röntgen-pordiffrakció egy egyszerű módszer, gyorsan kiértékelhető vizsgálatokkal és  többé-kevésbé hihető eredményekkel. A mintaelőkészítés, sőt a minta kiválasztása jóval a vizsgálat elkezdése előtt rányomja a bélyegét az eredményekre. Ezért mindenek előtt azt kell tudnia a módszert alkalmazó geológusnak is, hogy mit szeretne megtudni az eredményekből. És gyakran előfordul, hogy a geológusnak elég is ennyit tudnia, ha a vizsgálat többi részét elvégezni van tapasztalt szakember. Viszont a jó eredmények érdekében nem árt, ha tudja, mivel is van dolga. Ezért az előadás során főként a módszer gyakorlati részével, minta-előkészítési módszerekkel és a kiértékelés lényeges lépéseivel fogunk találkozni, alátámasztva az elméleti tudnivalókkal, természetesen.  

[ Geo blogja | A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges ]