Miközben megrendülve olvasom a Kárpát-medencei alumínium-kohászat eddigi legnagyobb környezeti katasztrófájának híreit azon gondolkozom, hogy vajon mi lesz majd erre a (magyarországi, romániai, eruópai) döntéshozók és a jogalkotók lépése?

Ismét egy 100 éve jól működő technológia lesz hibásnak és társadalom ellenesnek kikiáltva?
Vajon még hány környezeti katasztrófának kell bekövetkeznie, hogy a döntéshozók, az aktívisták és a társadalom ráébredjen, hogy vidékünket nem a (bányászati, kohászati, stb) technológia ördöge sújtja, hanem a szakszerűtlenség, a korrupció és az olcsó populizmus rákfenéje...?

Mikor lesz ideje a zöld aktívistáknak arra, hogy a modern bányászati beruházások mellett a közelmúlt veszélyes környezeti hagyatékával is foglalkozzon (a hargitafürdői zagytározótól a szigethegységi bányavizekig)?

Sajnos remény kevés van. A Veszprém megyei timföldgyár vörösiszap-tárózójának átszakadása kapcsán is a hazai hírportálok már vezetnek a laikus, naív, agresszív és félelemkeltő aktívista szemlélettel, elég a ma reggeli hírösszefoglaló "RADIOAKTÍV FÜRDŐ" címét elolvasni...