A XX. század második felétől a röntgendiffrakció az ásványtani vizsgálatok alapvető módszerévé vált. A röntgensugárzás, vagy X-sugarak, 1895. évi felfedezésétől kevesebb, mint három évtizeden belül már sikerült előbb egykristályokon, és hamarosan pormintán is megfigyelni a röntgensugarak elhajlását. Ez egyben bizonyította a röntgensugárzás addig csak feltételezett „hullámhossz” természetét, és Max von Laue feltevését, miszerint az ásványokat alkotó elemek kristályrács szerkezetbe rendeződnek. Sir William Henry Bragg, és fia William Lawrence Bragg 1915-ben lefektették az alapjait a ma is alkalmazott pordiffraktométeres eljárásnak. Nekik, és a számos úttörő fizikus, vegyész és kristálytankutató úttörőnek köszönhetően, ma már átfogó adatbázisok léteznek. Ezekben a kristályrácson elhajló röntgensugár, a diffrakció jelensége által létrejövő reflexiók alapján kereshetünk az egyes ásványokra, adott esetben ásványcsoportokra (izomorfia jelensége). Jelen pillanatban a legnagyobb ilyen adatbázis a Powder Diffraction Files (PDF) digitális adatbázisa, a maga előnyeivel és hátrányaival.

---