Miközben megrendülve olvasom a Kárpát-medencei alumínium-kohászat eddigi legnagyobb környezeti katasztrófájának híreit azon gondolkozom, hogy vajon mi lesz majd erre a (magyarországi, romániai, eruópai) döntéshozók és a jogalkotók lépése?

Ismét egy 100 éve jól működő technológia lesz hibásnak és társadalom ellenesnek kikiáltva?
Vajon még hány környezeti katasztrófának kell bekövetkeznie, hogy a döntéshozók, az aktívisták és a társadalom ráébredjen, hogy vidékünket nem a (bányászati, kohászati, stb) technológia ördöge sújtja, hanem a szakszerűtlenség, a korrupció és az olcsó populizmus rákfenéje...?

Mikor lesz ideje a zöld aktívistáknak arra, hogy a modern bányászati beruházások mellett a közelmúlt veszélyes környezeti hagyatékával is foglalkozzon (a hargitafürdői zagytározótól a szigethegységi bányavizekig)?

Sajnos remény kevés van. A Veszprém megyei timföldgyár vörösiszap-tárózójának átszakadása kapcsán is a hazai hírportálok már vezetnek a laikus, naív, agresszív és félelemkeltő aktívista szemlélettel, elég a ma reggeli hírösszefoglaló "RADIOAKTÍV FÜRDŐ" címét elolvasni...

 A Geolimesz témáinál is maradva kiváncsi vagyok, hogy másban milyen élményt és véleményt hagy az Avatar.

<<Én inkább azokhoz a véleményekhez csatlakozok, amelyek azt mondják, hogy "filmnek gyenge, míg rajzfilmnek egészen jó" alkotás. Természetesen én is örülnék, ha minden hasonló SF film készítésénél egy geológust is alkalmaznának, így a földtani/csillagászati elemek tárgyalása is több hitelességet és edukációs tartalmat nyerhetne. Pl. a bemutatott "unobtanium"-nak sima galenitként is értéke maradhatna. Meg persze nekünk is lehetne jól fizetett melónk :). De ami a fent jelzett utópia mellett is kritikus számomra (ezt a Transidexes szerző kitűnően felismerte - http://multikult.transindex.ro/?cikk=10722), hogy a rendező "nem játszik el a fejünkkel, nem okoz dilemmát számunkra, hogy kik a jók, és kik a rosszak, nem merülünk el a feltétel nélküli hit kérdésében, nem kell keresgélnünk a szereplők mögöttes motivációit, és így tovább". A film témájánál maradva, ezt hazá(i)nkban is tapasztalható, a bányászattal kapcsolatos társadalmi tudatlanságban, a naiv és bigott zöld(ség)es indulatokban is mérhetjük. Egy jó film ebben a témában nem csak a fehér ember és a rézbőrű (itt kékbőrű) ellentét tipikus újrafeldolgozását adná, a nézőtől független és lelkileg kényelmes külső elemek kapzsiságának felnagyításával, hanem tárgyilagos igényeséggel rávezetné a nézőt a társadalma/kulturája fenntartásának (beleértve az éppen látott filmet) árára és az Ő egyéni szerepére. Ebben a képben ugyanakkor a műszaki és természettudományi ismeretek sokkal hangsúlyozottabb és ezoterikus mentes szerepet kaphatnának. Sajnos ez az igény hiányzik a filmből, mint ahogy az erdélyi, magyar, román társadalomból is. >>

Borsabánya derítőgátjából vasárnap nehézfémeket tartalmazó víz ömlött a Csiszla patakba.

Ezért a bányászati ciántechnológiák betiltását kéri 45 civil szervezet a román, a magyar, az ukrán és a szlovák hatóságoktól.

Gondolom mindenkinek világos az összefüggés...

Sajnos nekem nem. (megfejtéseket szivesen olvasok a hozzászólások rovatban)

Mellesleg egy elgondolkodtató publicisztika a témában:

HITLERNEK BEJÖTT (Cián? Hát persze hogy tiltsák be!)

Íme egy újabb kezdeményezés (lentiekben) ami csiklinthatná a zöldek szíve csücskét. Gondolkozzunk el, hogyan kell felelősen a témát körbejárni. Hogyan bányásszunk, hogy a közösség is jól járjon, a szitakötő populáció is megmaradjon? Milyen rekultivációs programra van szükség, hogy a bányászat nyomait turisztikai célpontra konvertáljuk? Folyami üledékekben, meglehetősen sok a szedimentáris struktúra, amit célcsoportoknak mutogatni lehet, ha a befektető hajlandó lenne egy lejtőt konzerválni...az lenne a gyönyörű. Gyíkos-parkot is telepíthetnénk a bányagödörbe! Nos zöldek, hogy állunk a problémához? Lőni kell csípőből? (Szilamér)

Építőipari alapanyagok és késztermékek tekintetében Erdővidék fellegvárává és Erdély egyik jelentős településévé válhat Vargyas. Az erdő-közbirtokosság tulajdonában levő mészkőbánya után a község területén található jó minőségű sóder is felkeltette a külföldi beruházók érdeklődését.

A polgármesteri hivatalt felkereső amerikai—magyar vegyes vállalkozás képviselői azt kérték Ilkei Ferenc polgármestertől, segítse hozzá őket ahhoz, hogy a gyár telepítése céljából egy hektár könnyen megközelíthető területet vásároljanak, illetve járjon közben a gazdáknál, hogy tíz hektár összefüggő területet vehessenek bérbe. ,,Részletes tárgyalásokat még nem folytattunk, de úgy vettem észre, szándékaik igencsak komolyak, ezért bizakodva várom a folytatást. Remélem, falustársaim is megértik, hogy egy ilyen, számukra és az önkormányzat számára is előnyös lehetőséget nem szabad elszalasztanunk, s túlzott elvárásaikkal nem gördítenek akadályt a száz új munkahelyet teremtő megtelepedés elé" — nyilatkozta Ilkei Ferenc polgármester.

A Vargyas legjobb szántójának számító Fekete-dűlőben a termő alatt alig félméternyire 2,5—3 méter mélyen húzódó sóderrétegből burkolókő készülne. A külföldi befektetők azt ígérik, hogy a betonkavics kitermelése után visszaállítanák a jelenlegi helyzetet, azaz mezőgazdasági tevékenységre ismét alkalmassá teszik a területet.

Hecser László, Háromszék

Megjelent a korábbi bejegyzésben igért válaszom a bányászat és cianid technológia témájában. Azt hiszem túlzás lenne, ha csak a csatolt képen is ábrázolt kobold mosolyával maradnék. Kár lenne ha csak a jól megmondjuk egymásnak értelmével működne ez a párbeszéd, ehhez nem érzek sem kedvet, sem szakmai motivációt. Viszont az érvek és ismérvek számbavételét, akár (ha lehet érzelem mentes) vita formájában való közlését fontosnak tartom. Úgy érzem, mint geológus (érckutató) nem feladatom döntést vagy kizárólagos véleményt megfogalmaznom, de kötelességem ezekhez objektív és szakszerű infromációt szolgáltatnom. A témát nem kívánom monopolizálni. Legyen ez a felület fóruma ennek, ehhez hívok meg minden érdekelt geológust és nem geológust. Egy szakszerű összeállítás szerkesztése is elindult, ennek folytatását is nyított és közösségi feladatnak tekintem.

P.S. A hírportálon található válaszlevél tartalma az én véleményemet, de a szerkesztése a Transindex működését jelképezi (közte a még most látható beszerkeszett "print screen" ablakkal is). A Transindex kiemelései (pirossal kövérített) nem mindig jelentik azt, hogy én is azt kivánom kihangsúlyozni. Így a cím alatt kiemelt terorizmushoz kapcsolodó megjegyzésem szerintem nem a legfontosabb mondanivalója a levelemnek, egyáltalán nem a kérdés tematikáját tükrözi, ha a levél amire reagáltam nem hivatkozik rá kérdéssel, akkor fölöslegesnek tartottam volna erről beszélni. Nem mellesleg, újra hangsúlyozom, hogy nem valaki irányába szeretnék kritikát megfogalmazni (néhány kiemelés ezt hangsúlyozza), hanem érveket és ismérveket kívánok közzétenni és megvitatni.

A levelem általam beküldött változata itt értehető el.

A következő séma egy tipikus (pl. a Szigethegység területén a kutatás szintjéig már működik és a többi részére már javasolt) folyamatsort mutat az aranyérc kutatás és bányászat menetéről. Természetesen ez a folyamatsor esetenként változhat helyi és ércminőségi jellegzetességek függvényében.

1.	A geológusok modern vizsgálati módszerekkel (amely magába foglalja a már létező adatok számítógépes feldolgozását, a geofizikai eljárásokat, a szatelit képek elemzését és a geokémiai módszereket) felmérik a terület érc potenciálját. Ha a terület igéretesnek bizonyul, akkor egy szigorúan kidolgozott mintavételezést (amely általában több száz fúrás feldolgozását is jelenti) és nagy léptékű térképezést végeznek.
2.	A beérkezett GIS-rögzített adatokat a geo-szakemberek komplex (3D, 4D) modellekben feldolgozzák, pontos készletszámítás történik, tervrajzok (méter pontos) készülnek egy lehetséges bánya és hozzá kapcsolódó üzemek (meddőhányók, ülepítő, kohászati üzem, víztisztító és monitoring pontok, stb.) elhelyezkedéséről. Ezzel párhuzamosan egy bonyolult (ásvány- és kőzettanra alapozó) mintavételezéssel kohászati tesztekre kerül sor, hogy kidolgozzák az optimális aranykinyerési eljárás menetét. A térségben egy pontos felmérés készül a környezeti állapotokról (már létező bányák, élővilág, ökoszisztéma, települések).
3.	Ha a projekt fezábilis (hasznosítható, műrevaló) elindul a bánya engedélyeztetési eljárása, amely egy sor engedély beszerzését jelenti.

Kutatófúrások által behatárolt érckészlet modellje és egy külszíni fejtés terve.

4.	Az engedélyek beszerzése után elkezdődik a bánya és üzem építése.
5.	A bánya emeleteinek kihajtása során, a robbantásokat előkészítő fúrásokból mintavételezés történik, így köbméter pontosan meghatározzák a kibányászás előtt minden térfogatnyi kőzet pontosan követendő feldolgozási eljárását. A kibányászott kőzet szállítása és további sorsa ez alapján döl el. A kibányászott érctartalmú kőzetet a kohászati eljárás előtt általában (de nem mindig) apróra zúzzák.
6.	a) A termésarany és telluridok formájában jelentkező aranyércet (ezüst is) rögtön egy zárt rendszerű (cianidos) kilúgozási (leaching) eljárásnak vetik alá, mely során az arany oldatba kerül (AuCN). b) A szulfidok zárványaiként megjelenő aranyat tartalmazó ércet először egy flotálási eljárásnak vetik alá, ami során a szulfidos koncentrátumot elkülönítik, majd oxidálják magas nyomáson és hőmérsékleten (erre létezik baktériumos eljárás is). Az oxidált érc (hematit) porózus lesz, így a cianidos oldat már átjárhatja és az arany már kivonható lesz a kilúgozás során. c) A szerves anyagot (kőszén) is tartalmazó érckőzetet először 1000 oC hőmérsékletű kohókban kezelik, majd szénmentesen küldik a kilúgozási eljárásra. A szén (C) rögtön redukálná a cianidos oldatot, ezzel nagyon nagy cianid fogyasztást és rossz hatásfokot idézve elő az arany-kilúgozás során. d) A magas réz (Cu) vagy cink (Zn) tartalmú aranyat is tartalmazó ércből (pl. a réz- porfír telepekből kikerülő kalkopirites (CuFeS), bornitos (Cu5FeS4) vagy szfalerites (ZnS) kőzetek) az arany sosem kerül feldolgozásra kilúgozási eljárással. Ezeket flotálás után, kohósítva dolgozzák fel. A Cu és Zn redukálná a cianidos oldatot, ezzel nagyon nagy cianid fogyasztás és rossz hatásfok állna elő az arany-kilúgozás során.
7.	A cianidos oldatból az aranyat aktivált szénnel adszorbálják. A cianidos oldat újrahasznosítódik, a kőzettörmelék (egy jól meghatározott cianid és nehézfém tartalom alatt) a zagytározóba kerül.
8.	Az arannyal bevont szén laboratóriumi edényekbe kerül, ahol kémiailag (pl. királyvíz) újra oldatba viszik az aranyat, a szén újrahasznosítható lesz a rendszerben.
9.	Az arany elektrolízissel lesz újból kicsapva az oldatból. Ezt megolvasztják és aranyrudakba öntik (ez kb. 90% tisztaságú arany). Ezek, bányán kívül tovább lesznek finomítva (99.99%-os tisztaságig).

Amint a korábbi fejezetben már összefoglaltuk a 2650 tonna/éves hozammal és világszerte 875 működő bányával rendelkező aranybányászatnak a térségünk is számos lehetőséget kínál. Napjaink geológusainak (és nem csak geológusainak), nemcsak a gazdasági igényeket kielégítő ércfeltárás (ennek ipari és akadémiai feladatköreivel), hanem a gazdaságos és környezetkímélő bányászati lehetőségek felismerése is feladatát képezi.

A következő oldalak az aranyérckutatás geológiai és geokémiai kérdéseire térnek ki, hangsúlyozottan helyet kap a cianidos kinyerési technológia leírása.

Az összefoglaló nem kíván döntést vagy véleményt nyilvánítani az aranybányászat vitáiról, hanem - a geológus szakmai szemszögéből - ismérveket kíván nyújtani ezeknek a döntéseknek a meghozatalához.

A témában további részletes angol nyelvű információ található a Cyantist és a Edumine weboldalakon. Az ENSZ Hydrogen cyanide and cyanides: human health aspects című jelentése itt érhető el.

A világ INCO SO2/levegő típusú cianidos technológiát használó aranybányáinak eloszlása.

Az összefoglaló folyamatosan bővül a napokban, ezidáig a következő fejezetek kerültek feltöltésre (előkészítés alatt az Arany cianidos kilúgozása, A cianicidek, Arany kinyerési módszerek, A cianid körforgása című fejezetek):

Ma megjelent egy levél ami első ránézésre úgy tűnik mintha nekem szólna (ráadásul bratyizó hangnemben), de második olvasatakor érződik, hogy ez a retorika csak az olvasók érzékenységét szolgáltatott megfelelő képpen a témára hangolni. Ma már nincs kedvem rendet rakni a kedves levélíró össze-vissza dobált gondolatai között, igyekszem megtisztelni azzal, hogy a „technofil” válaszom egy kedélyesebb és alázatosabb hangulatú pillanatomra hagyom. Azt viszont még így melegen le kell írnom, hogy nagyon gusztustalannak és személyeskedőnek tartom a replika indítását a „nem tűnsz romániai lakosnak”, „nem jártál még Verespatakon”, és „ami némi empátiára késztetett volna” megjegyzésekkel. Most már azon sem lepődnék meg, ha valaki a magyar igazolványt kérné számon rajtam egy következő replikában (történtek már erre utaló nemzeti hangvételű események a „Verespatak-ügy” kapcsán). Én nem tudhatom, hogy mit jelenthet másnak a „harmadik típusú találkozás”...

Azt tudom, hogy számomra meghatározó életutat adott a Szigethegység öröksége. Nem tudom miként tudnám összeszámolni a bejárt ösvényeket és utjaimat, amelyek akkor kezdődtek amikor még nem volt divat és ideológiai látványosság Verespatakra menni. Nem tudom hogyan mondjam el azt az érzést amelyet a verespataki, brádi, topánfalvi, zalatnai, offenbányai, rézbányai, abrudbányai, csertési és nagyági tárnák hűvös és az agyagos tapintása ad. Nem tudom hogyan tudnám lefordítani, hogy mit jelent számomra a bányába bemenet a „Noroc Bun” („Jó szerencsét”) jelentése és kijövet a napvilág értelme. Nem tudom miként tudnám felidézni másban annak az imának az emlékét amely még abban a régi abrudi templomban foganhatott, amely 10 kilométerre Verespataktól, az egyház és a zöldek aktív zarándoklata mellett, magától összedölt az elmúlt öt évben. Nem tudom hogyan tudnám azt a nyugalmat lefesteni, ami a vidék gyönyörű hegyei és barlangjai, a Detunáták, a Csigadomb, a Vulkán, az Aranyos-mente, a szurdok-völgyek után várt rám a Hercegányi- és a Nagyági-hegyek árnyékában. Nem tudom a bányászkezek szórítását sem átadni, nem tudom a magyar, román és móc nyelvek értelmét és korlátait sem megmagyarázni.

Én csak annak örülök, hogy a hely egy ideje otthonomat (is) jelenti és az ott lakókat barátaimnak tekinthetem.

Egy, a levelesládámban landolt email alapján ajánlott olvasmányként kell értelmeznem a „Csak a kormánynak kell a cián?” című cikket (talán replika a korábbi felvetéseimre). Sajnos válaszként vagy vita-irományként nem foghatom fel, mert hiányzik a logikai kapcsolat-rendszer és az elemző szándék a cikkíró(k) részéről.

Szemlélői lehetünk, hogy napjainkban a romániai politikai viselkedést nem a következetes és ésszerű, hanem a népszerű intézkedések határozzák meg. Ebből a szempontból semmi furcsa nincs a cikkben jelzett politikai támogatásról. Talán, egyfajta személyes csalódást egyedül a szabadelvű politikusunk vehemens jelenléte jelenthet számomra. Természetesen a természet védelme politikai ideológia-független kell legyen, mégis a „környezet-tudatos” viselkedés nem mindig szokott az lenni. Mindezek mellett gratulálok a zöldeknek az erős lobby-helyzethez, remélem sikerül ezt valóban ésszerű és fontos problémák (a bányászat területéről is) megoldására is felhasználniuk.

Nocsak-nocsak (...) felkiálltások mellett nyugtázgatom a zöldek aktuális óhaját, miszerint „Románia esetében nem lehet irányadó az EU-s szabvány”. Eddig ennek ellentetjét vitathatatlan elvként szajkózták. Most már mit is akarunk? Azt hiszem erre elég következetes választ kaptak a kormányfői levélben is.

Egyetlen szakmailag értékelhető pontnak a hidrogén-cianidos felvetést tekinthetem, bár a gázkamrákkal való párhuzamosítás itt is nagyon erős csúsztatás (és alap nélküli vádaskodás is). A cikk háttér-írójának, a „környezetvédő szakértőnek” (sokszor kicseng a hangja és neve a cikkben), nagyon jól kell tudnia – modhatni tanulmányainak velejárója kellett volna legyen -, hogy az alapvető biológiai folyamatok során is mindennapi a hidrogén-cianid kelletkezése és elbomlása. Ebből a szempontból az én szervezetem is nagyon természet rombolóan viselkedik. Azt is nagyon jól tudhatja (ha már főállásban a technológia betiltásáért tevékenykedik), hogy a cianidos eljárás során ez a gáz spontán reakciókkal (hidrolizis, oxidálás, biogén tevékenység) rögtön átalakul, akár a növények által azonnal tápanyagként hasznosított nitrátokká vagy szerves molekulákká (igyekszek hamarosan ezen a felületen részletes összeállítást közölni ezekről a folyamatokról). Az említett baleseteknél nem a technológiával volt probléma, hanem alapvető intékedések be nem tartásával, a korrupt szervezéssel, amely az adott országokat és végrehajtóit jellemzi, és amelyet a szakma erősen elitél. Kissé cinikusan még hozzá teszem, hogy az élet eredetét kutató szakemberek a hidrogén-cianidot (HCN-t) az aminosavak elődjének tekinti és jelenlétét alapvetőnek az élet megjelenése szempontjából.