ásványtan - KAFT/GEKKO


	Mineralogy of Székelyland, Eastern Transylvania, Romania


	Submitted by SilyeL on csütörtök, szeptember 9, 2010 - 17:30	ásványtan \| loritanar \| Székeylföld
	Egyszer volt, hol nem volt. Volt egy elképzelés arról, hogy Herbich Ferenc 1878-ban megjelent A Székelyföld földtani és őslénytani leírását újra meg kellene írni. Sok szerzővel, szakértőkkel, modern stílusban és naprakész adatokra támaszkodva. Természetesen az ötlet atyja, Wanek Ferenc, mindezt aprólékosan kidolgozta. Megvoltak a fejezetek és alfejezetek címei és a szerzők nevei minden alfejezethez külön. Sajnos különböző okokból, az egészből csak egy Földtani Közlöny sorozat lett, az is elég hamar hamvába halt. Mindez akkor jutott eszembe, amikor a Szakáll Sándor és Kristály Ferenc (szerk.), 2010. Mineralogy of Székelyland, Eastern Transylvania, Romania. Tipographic Printing House, 321 pp, Csíkszereda, könyvet nemrég a kezembe vettem. A kiadvány igencsak tetszetős, jól szerkesztett és jó minőségű fényképekkel bőven teletűzdelt. És rögtön egy másik, igen fontos tény: angol nyelven íródott. A bevezető részben a szokásos köszönetnyilvánítások mellett helyett kapott egy rövid, tömör és lényegretörő bemutató Székelyföldről, illetve egy szintén lényegretörő összefoglaló a földtani és ásványtani kutatástörténetről, a fontosabb személyiségek portréjával. Éppen annyi, néha talán egy picit több is, mint amennyit egy külhoni olvasó is élvezhet, és pont annyi, amennyit ajánlott ismernie egy, a magyar szakcikkeket nyelvismeret híján nem böngésző földtanásznak is. A bevezetőt részt követi a könyv első része: Általános ásványtani és földtani rész. Igencsak jó ötlet volt hét tanulmányból felépíteni ezt a nagy fejezetet. Hiszen így az olvasó kap egy általános áttekintést a tárgyalt térség földtanáról, egy kicsit részletesebb információkat az úgynevezett kristályos-mezozoós és a neogén vulkáni övekről, a híres Ditrói Alkáli Masszívumról stb. A második részben kapott helyett a székelyföldről ismert ásványok leltára, rendszertani sorrendbe, valamint minden egyes ásvány térségenként egységes szerkesztői elvek szerint leírva, gazdagon illusztrálva. Ugyanakkor nem mellékes tény, hogy a szerzők nem csak irodalmi adatokra, vagy múzeumi példányokra támaszkodtak ezen rész összeállításakor. Mint aktív ásványkutatók, saját gyűjtésükből származó példányok, naprakész és új ásványtani adatok is hozzájárulnak a székelyföldi ásványtani leltár meglehetős gazdagságához, lásd. például a Carbonatecyanotrichite említését Balánbányáról. Igen hasznosnak bizonyult a könyv végén a leírt ásvány mutatója, illetve az azt követő helységnévmutató. Ez utóbbi román és magyar nyelven is tartalmazza a helységneveket. Az apróbb, néha egy picit bosszantó, dolgokat, például egyes nehezen olvasható ábrák, könnyen feledésbe merülnek e kellemes kiadvány lapozgatása után. Külön öröm, hogy Székelyföldnek így van már egy szép és alaposan dokumentált, mellesleg angol nyelven írt ásványtani bemutatója, melyet nemcsak a diákok vagy a szakmabeliek, hanem bárki érdeklődéssel forgathat majd. Feladták ezúttal a leckét, nekünk, őslénytanászoknak! [ SilyeL blogja \| A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges ]


	Emlékeztető, GEKKO-előadás szerdán: A röntgen-pordiffrakció és az ásványtani célú vizsgálatok


	Submitted by Geo on szerda, március 25, 2009 - 23:15	ásványtan \| ásványtani vizsgálatok \| Előadás \| röntgen-pordiffrakció
	A GEKKO és meghívottja, Kristály Ferenc (Miskolci Egyetem), szerdán (április 8.-án) délután 17 órai kezdettel egy ásványtan és műszeres analitikai támájú előadással várja az érdeklődőket a BBTE főépületében, az Ásványtani Tanszék előadótermében (E. Stoicovici amfiteatrium,földszinten balra). A röntgen-pordiffrakció és az ásványtani célú vizsgálatok Előadó: Kristály Ferenc Helyszín: Babes-Bolyai Tudományegyetem, Ásványtani Tanszék Időpont: 2009. április 8. d.u. 5 óra A XX. század második felétől a röntgendiffrakció az ásványtani vizsgálatok alapvető módszerévé vált. A röntgensugárzás, vagy X-sugarak, 1895. évi felfedezésétől kevesebb, mint három évtizeden belül már sikerült előbb egykristályokon, és hamarosan pormintán is megfigyelni a röntgensugarak elhajlását. Ez egyben bizonyította a röntgensugárzás addig csak feltételezett „hullámhossz” természetét, és Max von Laue feltevését, miszerint az ásványokat alkotó elemek kristályrács szerkezetbe rendeződnek. Sir William Henry Bragg, és fia William Lawrence Bragg 1915-ben lefektették az alapjait a ma is alkalmazott pordiffraktométeres eljárásnak. Nekik, és a számos úttörő fizikus, vegyész és kristálytankutató úttörőnek köszönhetően, ma már átfogó adatbázisok léteznek. Ezekben a kristályrácson elhajló röntgensugár, a diffrakció jelensége által létrejövő reflexiók alapján kereshetünk az egyes ásványokra, adott esetben ásványcsoportokra (izomorfia jelensége). Jelen pillanatban a legnagyobb ilyen adatbázis a Powder Diffraction Files (PDF) digitális adatbázisa, a maga előnyeivel és hátrányaival. [ tovább \| Geo blogja \| A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges ]


	beszélgetés dr. Weiszburg Tamással


	Submitted by Gál Ágnes on kedd, november 27, 2012 - 15:38	ásványtan \| ELTE \| gyűjtemény \| oktatáspolitika
	Figyelmetekbe ajánlom a kovetkező beszélgetést dr. Weiszburg Tamással. jó szorakozást hozzá! [ Gál Ágnes blogja \| A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges ]

Az azbeszt és az Európai Parlament valódi problémái

Submitted by kobold on kedd, október 30, 2007 - 01:26

ásványtan | azbeszt | környezetvédelem

A mai lapok főcímekben hozzák az egyik közismert EP-képviselőnk felhívását a parlament strasbourgi épülettömbjeinek azbeszt tartalmáról és rendkivüli veszélyességéről.

Az egyetemi elsőévek ásványtan órái jutnak eszembe. Illetve, újra felbukkani vélem a manapság hódító, szakszerűtlen, politikusi környezet- és egészségvédelmet, amely inkább pánikkeltést és félrevezetést mint a környezetünk (és egészségünk) valódi védelmét szolgálják.

Mi is az „azbeszt”? Az „azbeszt” szó (görög azbestos = olthatalan) elsősorban ipari fogalom, azon szálas (rostos) megjelenésű, hosszirányban szinte a végtelenségig hasítható szilikátásványok – többnyire krizotil és amfibol – gyűjtőneve, amelyeket hajlékonyságuk, sav- és hőállóságuk, jó hang- és hőszigetelő tulajdonságaik, jó húzószilárdságuk, felületi megkötőképességük, stb. miatt valaha is ipari méretben hasznosítottak. Ezeket a szőhető-fonható éghetetlen ásványokat már az ókorban is előszeretettel használták (kanóc, asztalterítő, hamvasztási lepel), a modern ipar azbesztcementben (5-10% azbeszt), régi autófékpofákban, hullámpalában, cső- és falszigetelésként használja.

Az azbesztvédelmi irányelvekben a következő ásványokat minősítik azbesztnek (ásványtanilag nem feltétlenül helyes, hisz a tremolit oszlopos megjelenése is közismert):

A fenti listát végigtekintve nagyon fontos kiemelni, hogy a krizotil szálai a többi (amfibol-fajta) változattól eltérően nemcsak hosszába hasad nagyon könnyen még vékonyabb szálakra, hanem a szálakra merőlegesen (a 001 kristálytani lapokkal párhuzamosan) is apró lemezekből tevődik össze (pl. a kaolin-csoport agyagásványaihoz hasonlóan).

Az amfibol azbesztek nagy koncentrációban, hosszú időn át BELÉLEGEZVE tüdőrákot és egyébb légúti rákos megbetegedéseket okoznak! Ez az apró (szemmel nem is látható 3-20 um-es) és ellenálló azbeszt szálak kis tűszerű beépüléséből adódik a légzőszervekbe. Azonban, épp a kristálytani tulajdonságai miatt (a szálra merőlegesen is könnyen törik), a krizotil-azbesztek rákkeltő hatása nem egyértelmű és nem is bizonyított tény, ma is tudományos-orvosi viták témáját képezi (pl. Kanada nem is tiltja annak forgalmazását). Ez azért is érdemes tudnunk, mert az építőiparban többségében (pl. AEÁ-ban 90%) krizotil-azbesztet használtak fel! Egy szakszerű hatástanulmány nem (csak) a beépített azbeszt mennyiségéről, hanem annak milyenségéről is információt kellene adjon. Úgyszintén, az erre alapozó pánikkeltések is figyelembe kellene ezt vegyék!

Egy másik fontos észrevétel, hogy az azbeszt a levegőbe és onnan a légzőszervünkbe való jutással tudja kifejteni káros hatását. Ez a fékpofák kopásának következtében és az épületek állagának romlása miatt jelenik meg. Amíg a falban van és áll, addig senkire sem veszélyes. Sok esetben épp a bontással (ésszerűtlen azbeszt-mentesítéssel) okoznak erős környezeti szennyezést és egészségkárosítást a közelben élőknek. Vajon sok esetben nem-e épp az azbeszt épületekben való hagyása, szakszerű „befalazása”, egy újabb védőréteggel való bevonása bizonyul ésszerűbbnek mint azok pánikszerű ledozerolása?

Mindezek mellett ha a strasbourgi parlament székházainak fenntartása erősen gazdaságtalan (illetve a sok utazgatásból adódóan, és a rossz kihasználtság miatt környezetszennyező is), akkor a képviselő úr az ottani székhely bezárásra vonatkozó ötletét támogatom. De ez nem ásványtani (és azbesztes) kérdés...

Az azbeszt leírása és a képek nagyrésze a dr. Weiszburg Tamás (ELTE, TTK) „Ásványok, kristályok, drágakövek – a szépségtől a félelemig” című kurzusából származik.

[ kobold blogja | A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges ]

Az arany geokémiája és ásványtana

Submitted by kobold on szombat, június 2, 2007 - 20:03

arany | ásványtan | geokémia | Szigethegység | tellurid

Az arany (Au, rendszám=79, atomtömeg =196.96) nyomelemnyi mennyiségben vesz részt a földkéreg felépítésében. Gyakorisága jóval kisebb, mint más fémeké (a réznél ezerszer, a vasnál milliószor kisebb), átlagosan 3 ppb (billiómod rész) arányban jelenik meg a kőzetekben. A savanyú kőzetek (pl. gránit) átlagban valamivel kevesebb aranyat tartalmaznak, mint a bázikus kőzetek (pl. bazalt), ennek ellenére az arany gyakran dúsul granodioritos intrúziókhoz kapcsolódóan, mint például a hintett porfíros ércesedések esetén vagy az ehhez kapcsolódó telérek kitöltéseként.

Ahhoz, hogy aranyércről (gazdaságosan kitermelhető kőzetről) beszélhessünk 0.5-3 ppm (g/t) arany tartalommal kell legalább rendelkezzen a kőzet. Ez változik az érctest méretének vagy egyéb tényezők (pl. a használt arany kinyerési technológia) függvényében is. Az arany érckutatás egyik legfontosabb feladata azoknak a geológiai folyamatoknak a felismerése és megértése, amelyek ilyen - legalább 1000-szeres - arányban dúsíthatják az aranyat a földkéreg egyes helyein. Ez a feladat nagy kihívás elé állítja a geológust, hisz nagyon sok geológiai környezetben előfordul, így például a vulkáni hidrotermás rendszerek (az ide kapcsolódó telepek a leggyakoribbak Erdélyben), a szkarnok, az orogén szerkezetek, a metamorf dómok, a lisztrikus vetők mentén fejlődő üledékes medencék, vagy akár a másodlagos, az erózió során dúsuló torlat-telepek tanulmányozását és megértését igényli.

A tiszta arany rendkívül ellenálló fém, sem a levegő oxigénje, sem a közönséges savak nem tudják megtámadni, de a királyvíz (salétromsav és sósav keveréke), a cianid, vagy a fluorsav oldják. Az arany kiváló hő és elektromos vezető, ezt gyakran az iparban is alkalmazzák.

Az arany a természetben számos ásvány felépítőjeként is előfordul, de elsősorban termésaranyként jelenik meg, amely a legtöbbször fémes ötvözetként tartalmazhat ezüstöt (ha 20%-nál több ezüst van benne, akkor elektrum), ritkábban platinát, rezet (aurikuprid), bizmutot (maldonit) vagy paládiumot (porpezite) is.

Termésarany, Brád, Szigethegység (15 cm)

Az arany szulfidok (uytenbogaardit, Ag₃AuS₂), szelenidek (fischesserit, Ag₃AuSe₂) vagy antimonitok (aurosztibit, AuSb₂) alkotójaként is megjelenhet. Az erdélyi arany érctelepek (főként a Brád, Offenbánya, Zalatna, Nagyág települések által határolt Aranynégyszög területén) világhírű sajátossága a változatos telluridos ásványtársulás, melynek az arany is felépítője. Számos tellurid neve is hirdeti ezt, hisz a világon innen írták le először: nagyágit [(Pb(Pb,Sb)S₂)(Au,Te), a híres monarchia-beli bányásztelepülés után], szilvanit [(AgAu)₂Te₄, Erdély latin neve után] vagy krennerit [(AuTe₂, Krenner József geológus professzor neve után]. A szigethegységi (egészen pontosan a facebányai) telluridos aranyércből fedezte fel Müller von Reichenstein 1778-ban a Tellúrt (Te). Az arany apró zárványokként, vagy a kristályos szerkezetbe rejtve a piritben (Fe₂S) és az arzenopiritben (FeAsS) is megjelenik, ahol gyakran a magasabb aranytartalom az arzén gyarapodásával is jár.

Az arany érctelepek ásványtanának ismerete nagyon fontos szempont a kinyerési technológiák kiválasztásánál. Így például a telluridok esetén gyakran hosszú idő kell (akár napok) az arany cianidos oldatbaviteléhez. A szulfidok esetén pedig először oxidálják az ércet (vagy a szuldios koncentrátumot), hogy az így kelletkező porózus ásványokból (pl. hematit) könnyebben kilúgozható legyen a zárványként résztvevő arany.


Nagyágit és kvarc Nagyágról.	Szilvanit a Fiji szigetekről.

Az szulfidos arany ércesedésekhez gyakran nagyon változatos ásvány-paragenézis kapcsolódhat. Ezen ásványok esetleges előfordulásának pontos ismerete és figyelembe vétele a bányászat különböző fázisaiban nagyon fontos, hisz nemcsak az arany kinyerési eljárást befolyásolják, de a nehézfémek, az arzén tartalom, a higany tartalom, vagy a szulfidok oxidálásából származó savas hatású vizek erős környezeti szennyezést válthatnak ki.

[ A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges ]