Brassói FUCHS Herman Brassóban született 1915. febr. 18-án, apai ágon régi verespataki bányászcsalád sarjaként. Iskoláit szülővárosában és Székelyudvarhelyen végezte, majd a kolozsvári Ferdinánd Király Tudományegyetem (Universitatea Regele Ferdinand) Természettudományi karára iratkozott be, ahol 1936-ban szerzett diplomát. Miután a Ferenc József Tudományegyetem 1940-ben visszatért Kolozsvárra, 1942-ben, BALOGH Ernő (1862–1969) mellé, őslénytan tanársegédnek alkalmazták a Földtan Tanszéken. A folytatójaként megalakult Bolyai Tudományegyetemen is ebben a minősségében működött tovább, TÖRÖK Zoltán (1893–1963) mellett. Sokkal előbbre az oktatói ranglistán nem juthatott (adjunktusként nyugdíjazták 1974-ben), mert a szocialista diktatúra politikailag megbízhatatlannak tartotta, így doktorátust sem védhetett meg. Mi több, volt hogy egy időre eltávolították a tanszékről (az ok: templomba ment családjával Karácsonykor), nyugdíjazása előtt két évvel pedig megtiltották neki, hogy tovább tanítson (kutatói normára tették), mivel a magyar diákok előtt merészelt megemlékezni a modernkori kolozsvári tudományegyetem alapításának 100-ik évfordulójáról. 34 közölt tanulmánya döntően őslénytani, ennek keretében is leginkább a Kolozsvár környékének harmadidőszaki rétegeiből származó kövületekkel foglakozott. Előszeretettel tanulmányozta az eocén-kori rétegekben található emlősállatok, a tengeri szirének csontmaradványait. Jelentős tudománytörténeti dolgozatokat is közölt, melyek közül a PÁVAY Elek (1820–1874) munkájáról írtat emelném ki (már csak PÁVAY születésének 190. évfordulója miatt is, hiszen azt pontosabb dátumhoz egyelőre nem tudjuk kötni): Száz esztendős értekezés Kolozsvár föld- és őslénytani viszonyairól – megjelent a Földtani közlöny, 105/1. számában, 1975-ben.

 

Külön hangsúlyozandó Brassói FUCHS Herman igen jelentős tudománynépszerűsítő tevékenysége. Kolozsvár idősebb nemzedéke még jól emlékezik az egykori napilapban, az Igazság-ban de számos más folyóiratban megjelent írásaira (több mint 150!). 1996. április 11-én hat meg Kolozsváron. Halálának 10. évfordulóján volt tanítványai emlékkonferencián tisztelegtek emberi nagysága és tudósi példája előtt.

 

E sorok írója pedig megilletődve emlékezik szeretett, egykori tanárára.