Madéfalvi ISTVÁNFFI Gyula (1886 ig SCHAARSCHMIDT) akadémikus egyetemi tanár, valójában növénytanász volt, ám azzal, hogy ifjabb korában Erdély és Magyarország kovamoszatkövületeivel is behatóan foglalkozott, a földtantudománytörténet is számon tartja. Kolozsvárott született, 1860. április 5-én. Egyetemi tanulmányait szülővárosában és Bonnban végezte. Kolozsvárott többek közt, KOCH Antal (1843–1927) is tanára (később kari tanártársa) volt. Itt, 1881-ben bölcsészdoktori, egy évvel később tanári oklevelet szerzett. Már 1881-től tanársegédként működött (1885-ig a kolozsvári egyetemen, majd 87-ig Münsterben, Jullius Oscar BREFELD [1839–1925] neves botanikus mellett, végül még két tanéven át, újból Kolozsvárott). 1889-ben a Magyar Nemzeti Múzeumba került, ahol a növénytárat vezette, de 1892-től kezdve,  párhuzamosan, magántanárként is dolgozott a budapesti egyetemen.

1897-ben hazajött Kolozsvárra, ahol az első világháború kezdetéig, az itteni egyetemen a növénytan nyilvános rendes tanáraként oktatott. Ettől kezdve, 67 éves koráig a budapesti műegyetem botanika professzoraként működött. Majdnem 200 tudományos munkája zömmel botanikai tárgyú. Kiemelten foglalkozván a moszatokkal, figyelme a kövült kovamoszatok (diatomák) felé is kiterjedt. Így volt a Báródimedence szarmata–pannóniai, és a Baróti-medence pliocén-kori kovamoszat- kövületeinek első avatott feldolgozója. Legismertebb munkái azonban az akkori Magyarország kalapos gombáinak magánrajza, valamint a francia akadémia által díjazott tudománytörténeti munkája volt, melyben a XVI. Század legnagyobb botanikusa: Carolus CLUSIUS (1526–1609) gombászati (mikológiai) munkásságáról írt. 1930. augusztus 16-án (szintén kerek évforduló lesz) halt meg Budapesten.