ORBÁN Balázs (Lengyelfalva, 1830. febr. 3.–1890. ápr. 19. Budapest), sem éppen geológusként ismert, bár, mint művelődéstörténetünk magasan kiemelkedő alakja, minden magyar hazánkfia, ki kicsit is ad gyökerei ismeretére, tud róla. Lehet, csak figyelmeztetni kell szaktársaimat, hogy A Székelyföld leírása – amellett, hogy székenként külön szól a földtani viszonyokról – rengeteg olyan geológiai adatot tartalmaz, mely Orbán Balázs élesszeműségének, körültekintő látásának köszönhető.
Eddigi tudománytörténeti kutakodásaim során sok ilyenre akadtam, s szóltam is róluk. E mellett műve nem egy olyan bányászattörténeti adatot is tartalmaz, melynek ma már egyetlen írott forrása éppen ez az öt kötetes, csodálatra méltó munka. Nem tartanám illőnek, ha az idei két kerek évfordulója kapcsán geológiatörténettel foglalkozó sorozatunkban, szűk keretben írnék életéről és méltatnám egyetemes életművét. De azt sem, hogy említés nélkül menjünk el mellette. Dédelgetett tervem, egyszer napfényre hozni munkássága földtani vonatkozásait, tisztázni, hogy geológiai ismeretei milyen szinten állottak kora tudományához képest.