Az EMT Bányász-Kohász-Földtan szakosztálya április 9-11 között a nagyenyedi  Bethlen Gábor Kollégiumban tartotta a XII. BKF Konferenciát. A szakmai kirándulást megkoronázó borkóstolón, a Kollégium történelmi borpincéjében, a Plébános pincét üzemeltető lövétei András Emil köszönetét fejezte ki, hogy a konferencia járulékos költségei ez alkalommal a Kollégium az utóbbi években igencsak megcsappant forrásait pótolják.

Hogy minden fillér fontos a Kollégium számára, nyilvánvalóvá válhat bárki számára, aki a Kollégium belső udvarára téved, netán a közvetlen környezetben ejt egy rövidke sétát. Impozáns évszázados épületekbe költözött nyomornegyed fogadja az arra látogatót, sarkukból kifordult tölgyfakapuk, ablakszem-nélküli ablakok, hulló vakolat.

Míg Székelyudvarhelyen például,  a Katolikus egyház és a város közti kiegyezés eredményeképpen, a Tamási Áron Gimnázium  épületén az elkövetkezőkben nagy valószínűséggel elkezdődhetnek az állagmegőrző és javítási munkálatok, addig a nagyenyedi kollégium nem érezhet maga mögött egy erős, az épület nagyságához mérhető közösséget.

Pedig a református egyház tulajdonába visszakerült Bethlen Kollégium alighanem Erdély legnagyobb szellemi Panteonja. Tanítványai és tanárai közt volt Apaffi Mihály, Apáczai Csere János, Aranka György, Áprily Lajos, Berde Mária, Bod Péter, Bolyai Farkas, Herepey Károly, Kemény Zsigmond, Kőrösi Csoma Sándor, Mikó Imre, Pávai Vajna Elek, Szenczi Molnár Albert.  Erdély és következésképpen Székelyföld kulturális, tudományos, civilizációs műhelyeit nem kis részt volt enyedi diákok vezették a nagyobb székelyföldi  iskolák elindulásáig.

Akár a Székely Mikó Kollégium gyönyörű épületére, akár az utóbbi időben újjávarázsolt sepsiszentgyörgyi Erzsébet parkra gondolva kellemetlenül érezhetjük magunkat Enyeden. Mint ahogy annak idején a németországi szászok, bajorok érezhették magukat Nagyszebenben, megújulása előtt.

Nagy segítség lenne, hogyha a Bethlen kollégiumot Csíksomlyó utáni második szellemi zarándokhelyként használnánk, konferencia központtá alakítanánk. Ha egész Erdély újra birtokba venné. Nem csak a Plébános borpincét de a Kollégiumot is.

S kezdhetnénk azzal a munkát, hogy Sepsiszentgyörgy testvérvárossá fogadja Nagyenyedet, a Mikó pedig testvérkollégiummá a Bethlen kollégiumot. Lehet táncra és színházra is építeni a szórványprogramokat, de lehet kétkezi munkára, tanácsadásra, adományokra, közös Erdély fejlesztési tervekre is.

(A Székely Kurázsi negyedik számából)