A "kobold" elnevezés már Valentinus Basilusnál (329-379) is felbukkan a kobaltarzénszulfid (CoAsS) leírására, aki a koboldok (a Föld gonosz szellemei) munkájának tartotta azokat az érceket, amelyek bár fényes megjelésűek és nehezek voltak, mégsem lehetet (akkor ismert) fémet kinyerni belőlük.

Ma már tudjuk, hogy a kobaltin (a CoAsS ásvány ma használt neve) nagyon fontos kobaltérc, habár ritkán jelenik meg nagy tömegekben (Cseh-Szász-érchegység, Cobalt-Ontario, Kongsberg-Norvégia, Oravicabánya-Bánság). A kobaltot (Co) pedig a különlegesen kemény szerszámacélokhoz és korrózióálló ötvözetekhez (gázturbinák, sugárhajtású repülőgépek) használják.

Vajon tényleg jól ismerjük a koboldokat?