|
Még a bejegyzés elején be kell vallanom, hogy csak a genfi ittlétem harmadik évében jöttem rá a címben szereplő fogalmak közötti összefüggésre, miután Szakács Sándor vulkanológus kollégánk/barátunk elmesélte a Genfi-tó partján való közös kirándulgatásaink során. De ha már ilyen borús napunk van ma itt Genfben, júniusban, így hát a történetet tovább adom... Történt ugyanis, hogy 1815 áprilisában az Indonéz-szigeteken található Tambora vulkán a történelmi idők legnagyobb explozív vulkánkitörését produkálta. A kitörés előtt a Tambora közel 4300 méter magas volt, Indonézia egyik legmagasabb csúcsaként, míg a kitörés után, ma, 2851 méteres. A kitörésből származó vulkáni hamu és gáz oszlop a sztartoszférát is elérte, egy része több hónapig keringet a föld körül. Feljegyzések szerint a Tambora vulkán kitörése az egyik legkegyetlenebb kitörés volt az emberiség történelme során. Bár közvetlenül, a piroklaszt szórás „csak” tízezer áldozatot szedett, de a globális hatás következtében járványok és éhínségek miatt (Európában is) több tízezren haltak meg a kitörés utáni időkben. A vulkáni kitörésből származó és a légkörbe került por, kén és széndioxid az éghajlat lehűlését eredményezte, az észeki féltekén 1816-ra „nyár nélküli évet” eredményezett (júliusban is havazott Angliában). | |
| A történetem 1816 nyarán a Genfi-tó partján folytatódhat, amikor Lord Byron szokásos író találkozót hívott össze kastélyába. Mivel az összegyűltek nemigen élvezhették a napfényes Genfi-tó élményét, a kastélyba húzodva a borús-zord időhöz méltóan horrorisztikus és szellemes történetekkel (a koboldokról is!!! ) szórakoztatták egymást. Akkor és így született meg Mary Shelley író tollából Frankenstein legendája. | P.S.: Az ELTE Kőzettan-Geokémia Tanszékének honlapján ("Oktatás" alatt) magyar nyelvű vulkanológia-kurzusok is elérhetőek Harangi Szabolcs jóvoltából. P.S.2: Az első kép a Mt. St Helen 1980-as (a Tamborához hasonló) Pliniusi-típusú kitörését, míg a második (saját szerzeményként) a Genfi-tó partján a "Chateau de Chillon"-t ábrázolja.
|
|