Szakmai konferencia,

téma:

Szilárd altalajkincsek – értékesítési lehetőségek

·       lelőhelyek

·       környezeti hatások

·         gazdasági, értékesítési lehetőségek kihasználása és mindazok hatása a jövőre nézve.

Megnyitó 10,00 óra Míves Ház ( Kós Károly út 5/A )

Üdvözlőbeszédek:

Szakács Zoltán,a szervezet elnöke

..meghívottak...

Előadások:

·       Kisgyörgy Zoltán, Sepsiszentgyörgy

·       A gelencei kőolaj – múlt, jelen, jövő Bartha Zsolt geológus, Kézdivásárhely

·       Felsőrákosi szénbánya masztodont lelete Tóth Levente geológus, Barót

·       Altalajkincsek kiaknázása – jogi háttere Dávid Attila geológus, Sepsiszentgyörgy

·       A hargitafürdői mofetták hasznosítása Zólya László geológus, Csíkszereda

·       Székelyföld borvizei Jánosi Csaba geológus

    ( könyvbemutató ), Csíkszereda

Az EMT Bányász-Kohász-Földtan szakosztálya április 9-11 között a nagyenyedi  Bethlen Gábor Kollégiumban tartotta a XII. BKF Konferenciát. A szakmai kirándulást megkoronázó borkóstolón, a Kollégium történelmi borpincéjében, a Plébános pincét üzemeltető lövétei András Emil köszönetét fejezte ki, hogy a konferencia járulékos költségei ez alkalommal a Kollégium az utóbbi években igencsak megcsappant forrásait pótolják.

Hogy minden fillér fontos a Kollégium számára, nyilvánvalóvá válhat bárki számára, aki a Kollégium belső udvarára téved, netán a közvetlen környezetben ejt egy rövidke sétát. Impozáns évszázados épületekbe költözött nyomornegyed fogadja az arra látogatót, sarkukból kifordult tölgyfakapuk, ablakszem-nélküli ablakok, hulló vakolat.

Míg Székelyudvarhelyen például,  a Katolikus egyház és a város közti kiegyezés eredményeképpen, a Tamási Áron Gimnázium  épületén az elkövetkezőkben nagy valószínűséggel elkezdődhetnek az állagmegőrző és javítási munkálatok, addig a nagyenyedi kollégium nem érezhet maga mögött egy erős, az épület nagyságához mérhető közösséget.

Pedig a református egyház tulajdonába visszakerült Bethlen Kollégium alighanem Erdély legnagyobb szellemi Panteonja. Tanítványai és tanárai közt volt Apaffi Mihály, Apáczai Csere János, Aranka György, Áprily Lajos, Berde Mária, Bod Péter, Bolyai Farkas, Herepey Károly, Kemény Zsigmond, Kőrösi Csoma Sándor, Mikó Imre, Pávai Vajna Elek, Szenczi Molnár Albert.  Erdély és következésképpen Székelyföld kulturális, tudományos, civilizációs műhelyeit nem kis részt volt enyedi diákok vezették a nagyobb székelyföldi  iskolák elindulásáig.

Akár a Székely Mikó Kollégium gyönyörű épületére, akár az utóbbi időben újjávarázsolt sepsiszentgyörgyi Erzsébet parkra gondolva kellemetlenül érezhetjük magunkat Enyeden. Mint ahogy annak idején a németországi szászok, bajorok érezhették magukat Nagyszebenben, megújulása előtt.

Nagy segítség lenne, hogyha a Bethlen kollégiumot Csíksomlyó utáni második szellemi zarándokhelyként használnánk, konferencia központtá alakítanánk. Ha egész Erdély újra birtokba venné. Nem csak a Plébános borpincét de a Kollégiumot is.

S kezdhetnénk azzal a munkát, hogy Sepsiszentgyörgy testvérvárossá fogadja Nagyenyedet, a Mikó pedig testvérkollégiummá a Bethlen kollégiumot. Lehet táncra és színházra is építeni a szórványprogramokat, de lehet kétkezi munkára, tanácsadásra, adományokra, közös Erdély fejlesztési tervekre is.

(A Székely Kurázsi negyedik számából)

Mint talán tudjátok, májusban a Civek Székelyföldi Vásárt szervez, ahova minden Székelyföldön bejegyzett jogi személyt szívesen látunk.

Gondolkozom azon, hogy a Kliwalab Egyesület is  megjelenjen, lehetőséget teremtve a Kliwalab partnereinek, valamint a székely kötődésű erdélyi geovállalkozások PR anyagainak bemutatására is. Szívesen képviselnénk például a Gekkot és BBTE EMTE földtani tanszékeit is. A földtani képzés számára se elhanyagolható a reklámlehetőség.

 És itt  a felhívás annak aki külön standon szeretne megjelenni:

 A Civilek Háromszékért Szövetség első alkalommal megszervezi a Székelyföldi Termék Kiállítás és Vásárt amelyre Kézdivásárhelyen, a Városi Sportcsarnokban kerül sor 2010. május 14-16. között. A kiállítás célja a székelyföldi termékek népszerűsítése, a helyi termelők és vállalkozók közötti gazdasági kapcsolatok fejlesztése és a székely öntudat erősítése.

A háromnapos program kulturális rendezvényeket és eseményeket is magában foglal, neves székelyföldi személyiségeket, ismert előadókat és társulatokat vonultatva fel ez alkalommal

Összességében a kiállítással egy értékkoncentráció valósul meg, a Székelyföldön előállított termékek változatosságát, gazdagságát mutatva be az érdeklődők számára 1.500 négyzetméternyi felületen. A kiállításra meghívást kapnak székelyföldi cégek, termelők és kézművesek termékeik bemutatására, ipari vállalkozóktól helyi termelőkig, kézművesektől turisztikai szolgáltatókig, stb.. Jelen lesznek pék termékek, tejtermékek, hústermékek, ásványvizek, ruházati cikkek, külföldre gyártott termékek, könyvek, népművészeti tárgyak, bútor, játékok, festmények, hanglemezek, stb.

A termékek sokaságának látványa erőt és önbizalmat ad az emberek számára, hogy higgyenek saját értékteremtő erejükben, az önellátó fenntartás lehetőségében, és egyben tudatosul a székelyföldi termelőkben is a helyi piac előnye. Minden Székelyföldön bejegyzett és működő vállalkozás a helyi családok számára nyújt megélhetést, erősíti a helyi gazdaságot és növeli a létbiztonságot. Minden székelyföldi termékért adott lejünkkel hozzájárulunk egy újabb munkahely megteremtéséhez, bevételeink növeléséhez és ezáltal egy méltányos élet kialakításához Szülőföldünkön.

Várjuk szeretettel, állítsa ki termékeit a Székelyföldi Termék Kiállítás és Vásáron!

Bővebben:              www.szekelyvasar.ro

A Kliwalab Egyesület 2010. május 8-9-én kétnapos autós terepbejárást szervez a Keleti-Kárpátokban.

A tervezett útvonal a Keleti-Kárpátok kréta, valamint paleogén takaró-rendszereit is átszeli. Hossza 390km. A túra célpontjában elsősorban oligocén feltárások szerepelnek, azonban igény szerint egyéb feltárásokat is meglátogathatunk.

A szombati esti szálláshelyt az Odobesti-i (moldvai fejedelmi) borvidéken foglaljuk.

Az Egyesület egy kisautó üzemanyagát fedezi.

További részleteket személyes kapcsolatfelvétel után szolgáltatunk.

A KliwaLab Egyesület pályázatot hirdet diákok számára "A Kliwa formáció/kőzetfácies rétegtani helyzete és szedimentológiája" címmel.

A pályázat célja:

A Kliwa kőzetfáciesben előforduló homokkő egyike Románia legjelentősebb sziliciklasztitos kőolajtárolóinak. Üledékeit a Keleti Kárpátok Külső Paleogén flisövében, Románia északi határától a Kárpát-kanyarig megtalálhatjuk,  korrelatív rétegeit pedig a Déli-Kárpátok előterében is.

Célunk minél átfogóbb képet kapni a Kliwa litofácies és formáció (ha egyáltalán létezik!) és korrelatív rétegsorainak ősföldrajzi helyzetéről, rétegtani helyéről, őskörnyezeti viszonyairól valamint üledékeinek szedimentológiájáról, lehetőleg a tudomány mai állása szerint. A tudománytörténeti adatokat szintén értékeljük.

Az adatgyűjtés mellett, az Egyesület nem titkolt célja a diákok rávezetése az autódidaktikus tudományos munkára és szemléletre, amelyhez felügyeletet kínál, és ugyanakkor az érdeklődőket a szakdolgozat készítés során is tovább kíséri.

Részletek: www.kliwalab.eu

Köztudott, hogy a Székelyföld Autonómia Statútum a Dél-Tiroli Autonómia Statútumban gyökerezik. Ebben az írásban a bányajogi kompetenciák szemszögéből szeretnénk tisztábban látni a két statútum közti különbségeket, de ugyankkor el szeretnénk különíteni az autonómia diskurzus számára fontos, sarkalatos elemeket is. Igen fontos kérdés például, hogy mit kezdjünk az energiahordozó közvagyonnal?

Előljáróban talán illik elmondani, hogy Olaszország húsz darab politikai-adminisztratív státusú régióra tagolódik, ezekből öt darab autonóm státussal is rendelkezik. Az utóbbiak egyike lesz a Trentino-Dél Tirol régió, amely további két tartományra (provinciára) bomlik Trentinóra és Dél-Tirolra. Ez az a politikai keret, amelyben a Dél-Tiroli területi autonómia megvalósult és működik, az Európai Unió elvárásainak is eleget téve. Erdélyi szemmel és analógiával élve egy a Brassó, Maros, Hargita, Kovászna megyéket tömörítő, Dél-Kelet Erdély avagy Barcaság-Székelyföld régió részeként látjuk a székelyföldi területi autonómiát megvalósíthatónak.

Míg Trentino (~Barcaság) 520000 lakosának, 3,3%-ladín és 0,7%-a német eredetű, addig Dél-Tirol (~Székelyföld) esetében az 500000 lakos 69.15%-a német, 26,47%-a  olasz és 4,37% ladín nemzetiségű. Az 1989-es közigazgatási átszervezések után, a fenti tartományok adóinak 70-90%-a térül vissza származási helyükre (Peterlini, 2009). Az állam a befizetett adók kb. 10%-t tartja vissza, elsősorban az adóbehajtás terheinek fedezésére, és további pár százalék adó illeti a régió pénztárát. Ezenfelül, a tartományok az importtermékekre számolt áruforgalmi adó 80%-t is megtarthatják.

A Regionális parlament (Consiglio regionale/ Regionalrat) 35-35 Bolzano-i és Trentino-i képviselővel rendelkezik. A Regionális kormány (Giunta regionale/  Regionalausschuss) a kormányfőből valamint a nyelvi csoportokat arányosan leképező tanácsadókból áll. Az igazi törvényhozó testületeket a Tartományi parlamentekben (Consiglio provinciale, Landtag) találjuk és a következő ekszkluzív gazdasági és adminisztratív kompetenciákkal rendelkeznek:

•     A tartományi hatóságok megszervezése;

•     Tervezési és építkezési területek;

•     Tájkép megörzése;

•     Közjogok (legeltetés, erdőgazdálkodás);

•     A minimális méretű mezőgazdasági egységek megszervezése;

•     Mesterségek és kézműveségek;

•     Szárazföldi (folyami, tavi) kikötők;

•     Piactartás;

•     Bányászat, beleértve az ásványvízek, termálvízek kitermelését, kőfejtők, tőzeg kitermelések szabályozását;

•     Vadászat és halászat; 

•     Havasi gazdálkodás, növény és állatvédelem;

•     Tartományi jellentőségű közművek, útak és vízvezetékek;

•     Tartományi jelentőségű távközlési és szállítási szolgáltatások,  beleértve a sodronypályák működtetését is;

•     Közhasznú szolgáltatások önálló működtetése vagy megbízásos átruházása;

•     Turizmus és vendéglátóipar;

•     Mező- és erdőgazdálkodás, valamint a hal- és vadállomány;

•     Tartományi közérdekű területkisajátítások ;

•     Harmad-, negyed- és ötödrangú vízűgyi munkálatok.

Ezzel szemben a Székelyföld Autonómia Statútum 23. Szakaszában a következőket találjuk:
„Az Önkormányzati Tanács, saját hatáskörében, az állam jogrendjével összhangban és a régió jogállásának megfelelően, a következő területeken bocsát ki a régió területén érvényes törvényerejű rendeleteket:

m) bányászat, energiatermelés;
n) helyi érdekeltségű energiafejlesztés és hasznosítás;

A számunkra lényeges két különbség abban rejlik, hogy a Dél-Tiroli Statútum

1.               tételesen megnevezi a bányászat tárgyát képező altalajkincs típusát

2.               az energiahordozókról nem rendelkezik.

Dél-Tirolnak szénhidrogénekről rendelkeznie tárgytalan, mivel Olaszország legészakibb szénhidrogén rendszere, a Pó völgye is, Dél-Tiroltól messze esik.

Az urániumbányászatról, mint fűtőanyag-bányászatról, a Dél-Tiroli Statútum szintén nem rendelkezik, holott tudnivaló, hogy a permkorú Gröden formáció homoküledékeiben urániumkészletek találhatók.

Dél-Tirol vidéke történelmi bányavidék, számos ásványtani és bányászati múzeummal rendelkezik. Többnyire a réz-vas-cink-ólom-ezüstérc bányászatnak van hagyománya, habár számos helyen felhagytak a bányászati tevékenységgel. A 2000 méter feletti magasságban fekvő és XIII-ik század óta ólom- és cinkércet adó híres Schneeberg, 130km hosszú bányajárataiban napjainkban “élménybánya” avagy “kalandbánya” működik.

Természetesen Székelyföld esetében is szerencsés lenne, hogyha a felhagyott  bányászati objektumok nagyobb arányban kerülnének a turizmus vonzáskörzetébe. De ez nem jelenti azt, hogy nem lehet ésszerű körülmények közt bányaművelést végezni. Bőven találunk pozitív példákat Nyugat-Európában, például Angliában gyógyszergyárat rekultivált meddőhányó közvetlen közelében. Ahhoz viszont elengedhetetlen, hogy a bányászat, a bányarekultiváció folyamatának és a meddőhányók sorsának felügyelete a helyi közösség, a székely önkormányzat hatáskörében legyen.

Dél-Tirollal szemben Székelyföld földgáz és kőolajkészletekkel is rendelkezik. Az vitatárgya lehet, hogy mennyire jelentősek, de kétségkívül vannak, és a bányajáradék egy részének visszatartásával Marosszék és Udvarhelyszék nem elhanyagolható költségkiegészítéshez juthatna. 

Romániában a szénhidrogén ásványvagyon, akárcsak Magyarországon, az állam tulajdona. A kőolajjog texasi bölcsőjében, és az AEÁ spanyol civil jog hatása alatt levő államaiban az ásványvagyon (mineral estate) a családok tulajdonát képezi. Az angol közjog alapján szervezett államokban az egyéneknek az ásványvagyonhoz külön-külön is lehet tulajdonjoguk. A brit Királyság felségvízeinek területén a “fekete arany” felett a brit Korona rendelkezik. Az 1998-ból származó Petroleum Act-ben megjelenik azonban megjelenik egy “területi” elem: Észak-Írország és a Man-szigetek külön törvénycikkely szerint részesednek a bányjáradékból.

A ásványvagyon tulajdonjoga a világban tehát széles skálán mozog. A szénhidrogénekről pedig számos ország külön törvényben rendelkezik, így Románia is a 238/2004-es törvényben.

Célszerű lenne, hogy az energiahordozókról a Székelyföld Autonómia Statútum, de legalább az autonómia diskurzus művelői félreérthetetlenül nyilatkozzanak:

1)   Székelyföld lemond az energiahordozóról, hogy esélyt adjon az autonómia diskurzus felgyorsítsára,

2)   vagy nem mond le az energiahordozókról, de jelzi, hogy csupán bizonyos részt kíván a bányajáradékból,

3)   vagy a jelenlegi homályos „bányászat és energiatermelés” megfogalmazással él.

A bányászat esetében, a nevén nevezett bölcs középutat tartjuk járhatónak, azaz, Székelyföld „X” százalékot kíván a területén begyűjtött bányajáradékból.

Kovács Szilamér, KliwaLab Egyesület  (Megjelenés előtt, Székely Kurázsi III. szám)