Komjátszeghi SZENTKIRÁLYI Zsigmond bányamérnök Kolozsvár nagy szülötte (1804. május 16.), Kolozsvár nagy halottja (1870. április 16.). Bányászdiplomáját Selmecbányán szerezte meg. Erdély számos bányájában dolgozott, így kortársai közül – adottságai révén is – a legbehatóbban ő ismerte meg Erdély bányászatát. Ezen az alapon írta meg főművét: Az erdélyi bányászat ismertetése címen, mely 1841-ben jelent meg (igaz, a két kötetre tervezett munkának csak az első felét). E munka jelentősége a magyar bányászattörténetben ma, vitán felüli. E műve korabeli elismeréseként választották 1843-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává.
Az 1848–1849-es Szabadságharcban Oravicabányán (mint stratégiai intézménynél) főbányanagy, később pedig Kolozsvárott, DEBRECZENI Mártonnal (1802–1851) együtt, a harcoktól sérült erdélyi aranybányászat helyrehozatalán fáradoztak. Ezért, a Szabadságharc leverése után a hatalom mindkettejüket büntette. SZENTKIRÁLYI társánál szerencsésebb módon vészelte át ezt az időszakot, s 1859-től 1865-ig (nyugdíjazásáig) Erdély bányakapitányaként dolgozhatott. SZÉCHENYI Isván (1791–1860 [150. évforduló!]) gazdaságpolitikai nézeteit követve, sok korszerű bányatechnikai és gazdasági újítást vezetett be. A kiegyezés után (már nyugdíjasként) ő volt Kolozsvár első polgármestere.

Forrás: WANEK Ferenc (2010): Erdélyi tudománytörténeti évfordulók 2010. április (földtan–bányászat). EMT Tájékoztató, XXI. évfolyam, 1-2 szám, 5-6 oldal. 

MEZEI Zoltán (Madéfalva, 1927. március 8.–2000. április 16. Kolozsvár) elemi iskoláit a munténiai Buzău városban végezte románul, középiskoláit pedig Csíkszeredában magyarul. Ott érettségizett 1947-ben a Római Katolikus Gimnáziumban, majd beiratkozott a Bolyai Tudományegyetem Természetrajz Karára. Negyedévesen, a kőzettan gyakornoka lett TREIBER János (1913–1975) mellett. Végzését követően (1951) másfél évig ugyanott, tanársegédként működött, majd áthelyezték a Tanártovábbképző Intézet Biológia Tanszékére. Ugyan a még diákkorában, TÖRÖK Zoltán professzor (1893– 1963) mellett megkezdett kutatásait a Kelemen-havasok vulkáni szerkezeteire vonatkozólag a Román Földtani Intézet megbízatásában évekig folytatta, ez az áthelyezés mégis lefejezte további földtani munkásságát. Legjelentősebb, nyomtatásban is megjelent geológiai munkája a TREIBER Jánossal együtt közölt, amely a Felcsíkimedence és környéke vidékét tárgyalja (1958). Későbbi irodalmi munkássága biológiai, és oktatás-módszertani jellegű.

Forrás: WANEK Ferenc (2010): Erdélyi tudománytörténeti évfordulók 2010. április (földtan–bányászat). EMT Tájékoztató, XXI. évfolyam, 1-2 szám, 5-6 oldal.