Olvasnivaló a május 11.-i előadásohoz, az előadók meleg ajánlatával:

Brandl H., A mérnök és a geotechnikus szerepe a társadalomban, etikai kérdések és a jövő kilátásai (letölthető pdf innen).

A mérnökgeológiai tervezés során elengedhetetlen különböző mért talaj- illetve kőzetmechanikai paraméter begyűjtése, feldolgozása, kiértékelése és ezek felhasználása különböző geológiai, geotechnikai modellezés során.

A mostani előadásban az in situ kőzetmechanikai mérésekkel foglalkozunk. Míg a laboratóriumi kőzetmechanikai mérések elvét és kivitelezését rengeteg szakirodalmi anyag tárgyalja, addig az in situ mérések metodikájának leírásán kívül nagyon kevés szó esik a mérések megvalósításáról és ezen eredmények feldolgozásáról, értelmezéséről. Az előadásban körvonalazódik egy teljes folyamat, a mérési módszerek elvén túl, a mérőműszerek bemutatásán, a mérési helyek kiválasztásán, a műszerek beszerelésén, a mérés kivitelezésén, az adatok gyűjtésén, feldolgozásán, kiértékelésén keresztül, a mérnökgeológiai modellek megalkotásával bezárólag. Mindezen pontok színesebbé válnak különböző esettanulmányok bemutatásával.

A mérések szükségességének körvonalazásával nyilvánvalóvá válik, hogy ezek hiányában milyen banális tévedésekkel írható le mechanikailag egy-egy kőzettest, bizonyos felszínalatti műtárgyak tervezése során.

A Feröer szigeteki és az izlandi vulkáni területek ugyanannak az észak-atlanti magmás provinciának a részei , azzal a különbséggel, hogy az előbbi az Észak Atlanti óceán keletkezését megelőzően alakult ki mint az ún. Thuleai provincia hatalmas bazaltplatójának töredéke, míg Izland a már kifejlődött Atlanti középóceáni hátság felszínre került része.  Előbbi kb. 55 millió éves, utóbbi recens, ma is működő vulkánosság színhelye. A vetítettképes előadás a megtett útvonalat követve mutatja be a geológus "és a keleti-európai szakbarbár turista" számára érdekes és tanulságos látnivalókat. Az előadás személyes élménybeszámoló jellegű felhangja elkerülhetetlen. Akár 2 órán át tartó fej- és szemtágítóra lehet számítani. A kocsmai folytatást nem vállalom.

1. A Hátszegi-medence felső-kréta gerinces faunájának kutatása - a legújabb eredmények

A Hátszegi-medence maasztrichti kőzetösszletéből b. Nopcsa Ferenc geológus-paleontológus írta le jó 100 éve Közép-Kelet Európa legelső krétakorú szárazföldi gerinces faunáját, annak ősélettani különlegességeire (kis termet, alacsony diverzitás, endémizmus, primitív jelleg) is rávilágítva. Nopcsa korát megelőző meglátása szerint ezek a fauna izolált, szigetlakó voltának az eredményei. A hátszegi felső-kréta gerinces (többek közt dinoszaurusz-) faunának újabb átvizsgálása, valamint számos új felfedezés lehetővé teszi Nopcsa Ferenc eredeti elképzelésének felülvizsgálatát, azt alátámasztva, de a fauna sokkal szélesebb-körű (evolúciós, ősélettani, őséletföldrajzi) jelentőségét is bizonyítja. Törpe dinoszauruszok, óriás-repülőhüllők, csoda-krokodilusok és ritka kisemlősök mesélnek itt a felső-kréta különleges világáról.

2. A kelet-ázsiai alsó-kréta Jehol bióta és annak evolúciós jelentősége

Bár régóta ismert kövület-gazdag terület (Jehol a múlt század elején japán adminisztráció alá került Mandzsúria-rész elnevezése, ahonnan japán paleontológusok írták le az első ősleleteket), az északkelet-kínai Liaoning tartomány a 20 sz. utolsó évtizedében került igazán az érdeklődés középpontjába, amikor innen kerültek közlésre az első tollas-dinoszaurusz maradványok (Sinornithosaurus, Microraptor és társaik). Ezek mellett még számos más fosszilis állat- és növény-csoport képviselőit is leírták a Kelet-Ázsia jó részét lefedő Jehol bióta elterjedési területéről; a kövületek kiváló megtartása, a nagy egyedszám és nagyfokú diverzitás a világ legfontosabb csoda-lelőhelyei (Konservat-Lagerstatten) közé sorolják az itteni alsó-kréta összleteket. De, az elképesztő kövületek mellett, a bióta fejlődéstörténeti, paleo-ökológiai és őséletföldrajzi jelentősége is fontos – ezt próbáljuk majd körüljárni az előadás keretében.