A legédesebb ebben a történetben a következő:

„Arra a kérdésre, hogy Romániában hány ilyen technológiával működő bánya van, Orosz azt mondta, egy konferencián több száz ilyen bányáról hallott.”

A szakpolitikus, egy konferencián ennyiről hallott. Nem ennyiről tud, ennyiről hallott. És közben eszében se jutott leellenőrizni az információkat. Arról nem is beszélve, hogy annyi aranybánya nem volt soha összesen  Romániában, amennyihez ciánt használtatott volna így visszamenőlegesen Orosz. Nesze neked szakértelem.

Az uborkaszezon eseménytelenségét kihasználva fantasztikus bányászati- és környezeti-szakértések jelennek meg a sajtóban. Nem mehetek el mellettük...

Orosz Sándor politikus: „...a mostani szennyezés (értsd: borsabányai), akárcsak a 2000-es tiszai ciánszennyezés összefügg a klímaváltozással...”

Típikus politikusi kendőző magyarázat, félrevezetés és pánikkeltés.

NEEEM. Nem misztikus erők és a személyi felelőséget háttérbe szorító globális folyamatokat kell keresni okként. Hanem a mindennapi, a határ mindkét oldalán szolgáló politikia döntések és a szakszerűtlen környezeti teher-mentesítés és rekultiválás következményeit szemlélhetjük. Nem hazaáruló és külföldi pénzéhes befektetők a felelősek a Borsabánya-szerű zagytárzókért (ezek a zagytározók az állami bányavállalat műkődése során kelletkeztek, ma már nem műkődő bányákhoz kapcsolódnak), hanem a rekultiválásra kiutalt pénzeket elherdáló politikusok és cégvezetők, az erdőket megdézsmálló helyi kiskirályok (vajon miért jelent egy huzamosabb, közönséges záporos időjárás manapság rögtön árvízeszélyt?) és a szakszerűtlen szocialista bányászatot kiszolgáló bányászati szakemberek (akik még mindig vezető pociókban vannak mondvacsinált környezetvédelmi és bányászati bizottságokban).

Megjegyzendő, hogy a hivatkozott cikk továbbra is erősen félrevezet. Azt az érzetet kelti mintha a modern cianidos bányászati technológiának és a borsabányai (amúgy már nem működő) bányászatnak bármi köze lenne egymáshoz. Már csak azért sem lehet, mert Borsabányán ólom-, cink- és rézércet termeltek ki és nem aranyércet, amire a technológia nem használható (középiskolás kémia). Másrészt azt is suggalja a cikk, hogy Erdélyben cianidos technológiával működő ércbányászat folyna ma („Arra a kérdésre, hogy Romániában hány ilyen technológiával működő bánya van, Orosz azt mondta, egy konferencián több száz ilyen bányáról hallott.”). Sajnos nem igaz. Erdélyben ma az ércbányászat egyedül az államilag birtokolt rézbányai (Baita Bihor) uránérc bányászatra korlátozódik. Minden más bányát, rekultiváció nélkül bezártak. Tervszerű, cianidos technológiára alapuló arany-bányászat nem is működött Erdélyben, az emlékezetes 2000-es nagybányai katasztrófát előidéző cianidos feldolgozás is a már létező zagy és meddők olcsó és szalszerűtlen újrahasznosítását szolgálta.