Középiskolás voltam, amikor a földrajz-kör (és az iskolanapok) keretében a tanárunk jelezte, hogy tarthatnék egy előadást geológia témával (akkor derült ki a geológizálási szándékom). Egy kis töprengés után úgy döntöttem, hogy a legnépszerűbb téma a dínók lennének, így az első geológiai előadásom témáját a dínószauruszok adták. Elég esetlenre sikerült. Néhány évre rá, aztán Kolozsvárott Wanek Ferenctől tanulhattam sokkal többet az őshűllőkről, az erdélyi leletekről és Nopcsáról. Azt hiszem azoknak az óráknak a hangulata alapvető motiválást adott a mostani geológiai kalandozásaimhoz (a téma természetesen kitartóan a kőzettan és érckutatás maradt). Később, amikor Dévára kerültem sikerült a hátszegi lelőhelyekre és Nopcsa-birtokokra is eljutnom. Valahol a dobozaimban van is egy apró csont töredékem onnan.

Biztosítom a kedves paleontológus barátaimat, mielőtt nagy kővekkel vagy dínó-csontdarabokkal dobálnának meg, hogy ezzel a kontárkodásom be is fejezem. A fosszíliák megismerésének örömét meghagyom nekik. Mégis büszkén kell jelentenem, hogy sikerült kitartó replikáimmal egy tudomány-népszerűsítő összeállítás megjelenését motiválnom a témához kapcsolódó kutatásokról és a hátszegi leletekről.

Továbbá, mentségemre szolgáljon még, hogy amikor a cikk szerzője jelezte, hogy milyen átfogóan akar Nopcsáról írni, probáltam lebeszélni, hogy nem minden tevékenységére vagyunk büszkék, a végén még ferde kép alakul ki rólunk geológusokról (t.i. hansonló nemű titkár szeretőket tartunk és repülőgépeket terítünk el). A cikkíró válasza végül határozott volt: „Megértem a berzenkedését, de Nopcsa élete olyan erős anyag, hogy nem hagyna aludni a szakmai önérzetem, ha nem térnék ki rá néhány bekezdésben. :) Ígérem, a leletekről is tisztességesen megemlékezem.”

Nos, most a cikket elolvasván, úgy érzem, hogy nagyon szép munkát végzett, nagyon ritka a mai sajtóban az ilyenfajta alázat és a hasonló témájú összeállítás! Gratulálok!!!

A cikk az Indexen „Trianon elvitte az első magyar dínót” címmel érhető el.