A következő séma egy tipikus (pl. a Szigethegység területén a kutatás szintjéig már működik és a többi részére már javasolt) folyamatsort mutat az aranyérc kutatás és bányászat menetéről. Természetesen ez a folyamatsor esetenként változhat helyi és ércminőségi jellegzetességek függvényében.

1.	A geológusok modern vizsgálati módszerekkel (amely magába foglalja a már létező adatok számítógépes feldolgozását, a geofizikai eljárásokat, a szatelit képek elemzését és a geokémiai módszereket) felmérik a terület érc potenciálját. Ha a terület igéretesnek bizonyul, akkor egy szigorúan kidolgozott mintavételezést (amely általában több száz fúrás feldolgozását is jelenti) és nagy léptékű térképezést végeznek.
2.	A beérkezett GIS-rögzített adatokat a geo-szakemberek komplex (3D, 4D) modellekben feldolgozzák, pontos készletszámítás történik, tervrajzok (méter pontos) készülnek egy lehetséges bánya és hozzá kapcsolódó üzemek (meddőhányók, ülepítő, kohászati üzem, víztisztító és monitoring pontok, stb.) elhelyezkedéséről. Ezzel párhuzamosan egy bonyolult (ásvány- és kőzettanra alapozó) mintavételezéssel kohászati tesztekre kerül sor, hogy kidolgozzák az optimális aranykinyerési eljárás menetét. A térségben egy pontos felmérés készül a környezeti állapotokról (már létező bányák, élővilág, ökoszisztéma, települések).
3.	Ha a projekt fezábilis (hasznosítható, műrevaló) elindul a bánya engedélyeztetési eljárása, amely egy sor engedély beszerzését jelenti.

Kutatófúrások által behatárolt érckészlet modellje és egy külszíni fejtés terve.

4.	Az engedélyek beszerzése után elkezdődik a bánya és üzem építése.
5.	A bánya emeleteinek kihajtása során, a robbantásokat előkészítő fúrásokból mintavételezés történik, így köbméter pontosan meghatározzák a kibányászás előtt minden térfogatnyi kőzet pontosan követendő feldolgozási eljárását. A kibányászott kőzet szállítása és további sorsa ez alapján döl el. A kibányászott érctartalmú kőzetet a kohászati eljárás előtt általában (de nem mindig) apróra zúzzák.
6.	a) A termésarany és telluridok formájában jelentkező aranyércet (ezüst is) rögtön egy zárt rendszerű (cianidos) kilúgozási (leaching) eljárásnak vetik alá, mely során az arany oldatba kerül (AuCN). b) A szulfidok zárványaiként megjelenő aranyat tartalmazó ércet először egy flotálási eljárásnak vetik alá, ami során a szulfidos koncentrátumot elkülönítik, majd oxidálják magas nyomáson és hőmérsékleten (erre létezik baktériumos eljárás is). Az oxidált érc (hematit) porózus lesz, így a cianidos oldat már átjárhatja és az arany már kivonható lesz a kilúgozás során. c) A szerves anyagot (kőszén) is tartalmazó érckőzetet először 1000 oC hőmérsékletű kohókban kezelik, majd szénmentesen küldik a kilúgozási eljárásra. A szén (C) rögtön redukálná a cianidos oldatot, ezzel nagyon nagy cianid fogyasztást és rossz hatásfokot idézve elő az arany-kilúgozás során. d) A magas réz (Cu) vagy cink (Zn) tartalmú aranyat is tartalmazó ércből (pl. a réz- porfír telepekből kikerülő kalkopirites (CuFeS), bornitos (Cu5FeS4) vagy szfalerites (ZnS) kőzetek) az arany sosem kerül feldolgozásra kilúgozási eljárással. Ezeket flotálás után, kohósítva dolgozzák fel. A Cu és Zn redukálná a cianidos oldatot, ezzel nagyon nagy cianid fogyasztás és rossz hatásfok állna elő az arany-kilúgozás során.
7.	A cianidos oldatból az aranyat aktivált szénnel adszorbálják. A cianidos oldat újrahasznosítódik, a kőzettörmelék (egy jól meghatározott cianid és nehézfém tartalom alatt) a zagytározóba kerül.
8.	Az arannyal bevont szén laboratóriumi edényekbe kerül, ahol kémiailag (pl. királyvíz) újra oldatba viszik az aranyat, a szén újrahasznosítható lesz a rendszerben.
9.	Az arany elektrolízissel lesz újból kicsapva az oldatból. Ezt megolvasztják és aranyrudakba öntik (ez kb. 90% tisztaságú arany). Ezek, bányán kívül tovább lesznek finomítva (99.99%-os tisztaságig).

Az arany (Au, rendszám=79, atomtömeg =196.96) nyomelemnyi mennyiségben vesz részt a földkéreg felépítésében. Gyakorisága jóval kisebb, mint más fémeké (a réznél ezerszer, a vasnál milliószor kisebb), átlagosan 3 ppb (billiómod rész) arányban jelenik meg a kőzetekben. A savanyú kőzetek (pl. gránit) átlagban valamivel kevesebb aranyat tartalmaznak, mint a bázikus kőzetek (pl. bazalt), ennek ellenére az arany gyakran dúsul granodioritos intrúziókhoz kapcsolódóan, mint például a hintett porfíros ércesedések esetén vagy az ehhez kapcsolódó telérek kitöltéseként.

Ahhoz, hogy aranyércről (gazdaságosan kitermelhető kőzetről) beszélhessünk 0.5-3 ppm (g/t) arany tartalommal kell legalább rendelkezzen a kőzet. Ez változik az érctest méretének vagy egyéb tényezők (pl. a használt arany kinyerési technológia) függvényében is. Az arany érckutatás egyik legfontosabb feladata azoknak a geológiai folyamatoknak a felismerése és megértése, amelyek ilyen - legalább 1000-szeres - arányban dúsíthatják az aranyat a földkéreg egyes helyein. Ez a feladat nagy kihívás elé állítja a geológust, hisz nagyon sok geológiai környezetben előfordul, így például a vulkáni hidrotermás rendszerek (az ide kapcsolódó telepek a leggyakoribbak Erdélyben), a szkarnok, az orogén szerkezetek, a metamorf dómok, a lisztrikus vetők mentén fejlődő üledékes medencék, vagy akár a másodlagos, az erózió során dúsuló torlat-telepek tanulmányozását és megértését igényli.

A tiszta arany rendkívül ellenálló fém, sem a levegő oxigénje, sem a közönséges savak nem tudják megtámadni, de a királyvíz (salétromsav és sósav keveréke), a cianid, vagy a fluorsav oldják. Az arany kiváló hő és elektromos vezető, ezt gyakran az iparban is alkalmazzák. Az arany a természetben számos ásvány felépítőjeként is előfordul, de elsősorban termésaranyként jelenik meg, amely a legtöbbször fémes ötvözetként tartalmazhat ezüstöt (ha 20%-nál több ezüst van benne, akkor elektrum), ritkábban platinát, rezet (aurikuprid), bizmutot (maldonit) vagy paládiumot (porpezite) is.

Termésarany, Brád, Szigethegység (15 cm)

Az arany szulfidok (uytenbogaardit, Ag₃AuS₂), szelenidek (fischesserit, Ag₃AuSe₂) vagy antimonitok (aurosztibit, AuSb₂) alkotójaként is megjelenhet. Az erdélyi arany érctelepek (főként a Brád, Offenbánya, Zalatna, Nagyág települések által határolt Aranynégyszög területén) világhírű sajátossága a változatos telluridos ásványtársulás, melynek az arany is felépítője. Számos tellurid neve is hirdeti ezt, hisz a világon innen írták le először: nagyágit [(Pb(Pb,Sb)S₂)(Au,Te), a híres monarchia-beli bányásztelepülés után], szilvanit [(AgAu)₂Te₄, Erdély latin neve után] vagy krennerit [(AuTe₂, Krenner József geológus professzor neve után]. A szigethegységi (egészen pontosan a facebányai) telluridos aranyércből fedezte fel Müller von Reichenstein 1778-ban a Tellúrt (Te). Az arany apró zárványokként, vagy a kristályos szerkezetbe rejtve a piritben (Fe₂S) és az arzenopiritben (FeAsS) is megjelenik, ahol gyakran a magasabb aranytartalom az arzén gyarapodásával is jár.

Az arany érctelepek ásványtanának ismerete nagyon fontos szempont a kinyerési technológiák kiválasztásánál. Így például a telluridok esetén gyakran hosszú idő kell (akár napok) az arany cianidos oldatbaviteléhez. A szulfidok esetén pedig először oxidálják az ércet (vagy a szuldios koncentrátumot), hogy az így kelletkező porózus ásványokból (pl. hematit) könnyebben kilúgozható legyen a zárványként résztvevő arany.

Nagyágit és kvarc Nagyágról.	Szilvanit a Fiji szigetekről.

Az szulfidos arany ércesedésekhez gyakran nagyon változatos ásvány-paragenézis kapcsolódhat. Ezen ásványok esetleges előfordulásának pontos ismerete és figyelembe vétele a bányászat különböző fázisaiban nagyon fontos, hisz nemcsak az arany kinyerési eljárást befolyásolják, de a nehézfémek, az arzén tartalom, a higany tartalom, vagy a szulfidok oxidálásából származó savas hatású vizek erős környezeti szennyezést válthatnak ki.

Amint a korábbi fejezetben már összefoglaltuk a 2650 tonna/éves hozammal és világszerte 875 működő bányával rendelkező aranybányászatnak a térségünk is számos lehetőséget kínál. Napjaink geológusainak (és nem csak geológusainak), nemcsak a gazdasági igényeket kielégítő ércfeltárás (ennek ipari és akadémiai feladatköreivel), hanem a gazdaságos és környezetkímélő bányászati lehetőségek felismerése is feladatát képezi.

A következő oldalak az aranyérckutatás geológiai és geokémiai kérdéseire térnek ki, hangsúlyozottan helyet kap a cianidos kinyerési technológia leírása.

Az összefoglaló nem kíván döntést vagy véleményt nyilvánítani az aranybányászat vitáiról, hanem - a geológus szakmai szemszögéből - ismérveket kíván nyújtani ezeknek a döntéseknek a meghozatalához.

A témában további részletes angol nyelvű információ található a Cyantist és a Edumine weboldalakon. Az ENSZ Hydrogen cyanide and cyanides: human health aspects című jelentése itt érhető el.

A világ INCO SO2/levegő típusú cianidos technológiát használó aranybányáinak eloszlása.

Az összefoglaló folyamatosan bővül a napokban, ezidáig a következő fejezetek kerültek feltöltésre (előkészítés alatt az Arany cianidos kilúgozása, A cianicidek, Arany kinyerési módszerek, A cianid körforgása című fejezetek):

Ma megjelent egy levél ami első ránézésre úgy tűnik mintha nekem szólna (ráadásul bratyizó hangnemben), de második olvasatakor érződik, hogy ez a retorika csak az olvasók érzékenységét szolgáltatott megfelelő képpen a témára hangolni. Ma már nincs kedvem rendet rakni a kedves levélíró össze-vissza dobált gondolatai között, igyekszem megtisztelni azzal, hogy a „technofil” válaszom egy kedélyesebb és alázatosabb hangulatú pillanatomra hagyom. Azt viszont még így melegen le kell írnom, hogy nagyon gusztustalannak és személyeskedőnek tartom a replika indítását a „nem tűnsz romániai lakosnak”, „nem jártál még Verespatakon”, és „ami némi empátiára késztetett volna” megjegyzésekkel. Most már azon sem lepődnék meg, ha valaki a magyar igazolványt kérné számon rajtam egy következő replikában (történtek már erre utaló nemzeti hangvételű események a „Verespatak-ügy” kapcsán). Én nem tudhatom, hogy mit jelenthet másnak a „harmadik típusú találkozás”...

Azt tudom, hogy számomra meghatározó életutat adott a Szigethegység öröksége. Nem tudom miként tudnám összeszámolni a bejárt ösvényeket és utjaimat, amelyek akkor kezdődtek amikor még nem volt divat és ideológiai látványosság Verespatakra menni. Nem tudom hogyan mondjam el azt az érzést amelyet a verespataki, brádi, topánfalvi, zalatnai, offenbányai, rézbányai, abrudbányai, csertési és nagyági tárnák hűvös és az agyagos tapintása ad. Nem tudom hogyan tudnám lefordítani, hogy mit jelent számomra a bányába bemenet a „Noroc Bun” („Jó szerencsét”) jelentése és kijövet a napvilág értelme. Nem tudom miként tudnám felidézni másban annak az imának az emlékét amely még abban a régi abrudi templomban foganhatott, amely 10 kilométerre Verespataktól, az egyház és a zöldek aktív zarándoklata mellett, magától összedölt az elmúlt öt évben. Nem tudom hogyan tudnám azt a nyugalmat lefesteni, ami a vidék gyönyörű hegyei és barlangjai, a Detunáták, a Csigadomb, a Vulkán, az Aranyos-mente, a szurdok-völgyek után várt rám a Hercegányi- és a Nagyági-hegyek árnyékában. Nem tudom a bányászkezek szórítását sem átadni, nem tudom a magyar, román és móc nyelvek értelmét és korlátait sem megmagyarázni.

Én csak annak örülök, hogy a hely egy ideje otthonomat (is) jelenti és az ott lakókat barátaimnak tekinthetem.

Egy, a levelesládámban landolt email alapján ajánlott olvasmányként kell értelmeznem a „Csak a kormánynak kell a cián?” című cikket (talán replika a korábbi felvetéseimre). Sajnos válaszként vagy vita-irományként nem foghatom fel, mert hiányzik a logikai kapcsolat-rendszer és az elemző szándék a cikkíró(k) részéről.

Szemlélői lehetünk, hogy napjainkban a romániai politikai viselkedést nem a következetes és ésszerű, hanem a népszerű intézkedések határozzák meg. Ebből a szempontból semmi furcsa nincs a cikkben jelzett politikai támogatásról. Talán, egyfajta személyes csalódást egyedül a szabadelvű politikusunk vehemens jelenléte jelenthet számomra. Természetesen a természet védelme politikai ideológia-független kell legyen, mégis a „környezet-tudatos” viselkedés nem mindig szokott az lenni. Mindezek mellett gratulálok a zöldeknek az erős lobby-helyzethez, remélem sikerül ezt valóban ésszerű és fontos problémák (a bányászat területéről is) megoldására is felhasználniuk.

Nocsak-nocsak (...) felkiálltások mellett nyugtázgatom a zöldek aktuális óhaját, miszerint „Románia esetében nem lehet irányadó az EU-s szabvány”. Eddig ennek ellentetjét vitathatatlan elvként szajkózták. Most már mit is akarunk? Azt hiszem erre elég következetes választ kaptak a kormányfői levélben is.

Egyetlen szakmailag értékelhető pontnak a hidrogén-cianidos felvetést tekinthetem, bár a gázkamrákkal való párhuzamosítás itt is nagyon erős csúsztatás (és alap nélküli vádaskodás is). A cikk háttér-írójának, a „környezetvédő szakértőnek” (sokszor kicseng a hangja és neve a cikkben), nagyon jól kell tudnia – modhatni tanulmányainak velejárója kellett volna legyen -, hogy az alapvető biológiai folyamatok során is mindennapi a hidrogén-cianid kelletkezése és elbomlása. Ebből a szempontból az én szervezetem is nagyon természet rombolóan viselkedik. Azt is nagyon jól tudhatja (ha már főállásban a technológia betiltásáért tevékenykedik), hogy a cianidos eljárás során ez a gáz spontán reakciókkal (hidrolizis, oxidálás, biogén tevékenység) rögtön átalakul, akár a növények által azonnal tápanyagként hasznosított nitrátokká vagy szerves molekulákká (igyekszek hamarosan ezen a felületen részletes összeállítást közölni ezekről a folyamatokról). Az említett baleseteknél nem a technológiával volt probléma, hanem alapvető intékedések be nem tartásával, a korrupt szervezéssel, amely az adott országokat és végrehajtóit jellemzi, és amelyet a szakma erősen elitél. Kissé cinikusan még hozzá teszem, hogy az élet eredetét kutató szakemberek a hidrogén-cianidot (HCN-t) az aminosavak elődjének tekinti és jelenlétét alapvetőnek az élet megjelenése szempontjából.